Ez a fajta a leopárdmacska és a rövid szőrű házimacska keresztezéséből jött létre. Az első regisztrált kölykök 1963-ban születtek. A 70-es évek elejéig Szafari macska néven ismerték őket, majd mai nevüket a leopárdmacska latin megfelelője (Prionailurus bengalensis) után kapta. Létrehozásával az volt a cél, hogy egy vadmacska külsőhöz egy házi macska szelídségét párosítsák. Bundája foltos, vagy márványozott. Az alapszín általában barna, de létezik világosabb fehér, ún. hóbengáli, és teljesen fekete változatban is. Füle nagy, és kerek formájú. Szeme szintén nagy, erőteljes pofacsontja, a hátsó hosszabb láb mind ezt a vad külsőt, a leopárdmacska őst idézi fel. Hátsó izmos lábaival úgy fut mint egy igazi vadragadozó, teste áramvonalas akár egy versenyautó.
Nagyon egészséges fajta, de a 90-es években annyira népszerű volt, hogy a tenyésztők sokszor családon belül is szaporították, ezért hajlamos a hályogra, és a szívproblémákra.
Néhányuk kifejezetten kedveli a vizet, de ez nem általános jellemzőjük.
A bengáli macskák több mindenben is különböznek a többi társuktól.Többi fajtársukkal ellentétben nem nyávognak, helyette kis kaffogó hangot adnak ki. Ennek a fajtának egyedülállóan ellenálló a szervezete a macskaleukémiával szemben, ezért a Rákkutató Központ is vizsgálja.
Nagyon mozgásigényes fajta, igényli a törődést, intelligens, jól tanítható, főleg ha kis élelemmel motiváljuk. Szeret apportírozni, játék közben úgy viselkedik akár egy kutya.
Rendkívül tiszta fajta, bundája semmilyen külön ápolást nem igényel, persze azért nem árt hetente egyszer átfésülni, hogy az elhalt szőrszálak eltávolításában segédkezzünk.
Picit vadabb fajtája miatt inkább olyan embereknek ajánlott, aki sok időt tud vele tölteni aktív életmódja miatt.
.JPG)
forrás: 101 cats
